Hajdan, egy másik korban, a vihar elfek büszke és erős királyságokat emeltek a felhők felett. Tudásuk széleskörű volt s mindig igyekeztek fejleszteni rajta, csak úgy, mint a hadviselésükön.

Imádták a szabadságot s a legtöbben a velük született repülő tudományt arra is használták, hogy messzire szálljanak és új földeket lássanak. Kalandoraik igen bő tárházból választhattak maguknak foglalkozást, tanodáik egyre tovább tágították az érdeklődők fejét, különösen sok osztályt indítva, melyek különféle vándorutak végigjárására törekedtek. Az egyik ilyen volt a viharugrók osztálya, kasztja. Egészen közkedvelt volt a déli vihar elf királyságban, Aarnauth felhők feletti „földjein”.

Habár a vihar elfek ma már nem léteznek, a fajuk kihalt és csak hiedelmekben térnek vissza közénk, de a tanításaik közül sok megmaradt. A viharugrók ősi tanait a kalandvágyó és szabad szellemű szélszívű félszerzetek találták meg a déli Aarnauth vízbe hullott maradványai között. Jelenleg ők őrzik e tudást és nemigen hajlandóak másoknak is megtanítani, hogyan is válhatnak viharugróvá, talán néhány másfajta félszerzetnek.