Kőzet az Ürességből

Hajnalodott még, amikor az egyedi, égzengető durranást követően valami egyre csak közeledni hallatszott. Rögtön kipattant a szemem s a paplanomat félredobva kiugrottam Yóra, a kedvesem mellől. Füleltem egy kicsit, hogy tudjam, melyik ablakhoz siessek. A keletihez rohantam, Yóra ekkor már ült az ágyon és aggódó pillantásokkal követett.

Szerencsére magasra, majd' a mennyezetig ért az ablakunk, így végig kísérhettem az aláereszkedő, égi jövevényt egészen, amíg el nem veszett a horizonton, a magas dombok mögött. Izzott az alja, akár egy magmás meteor bensője, körülötte fátyolos szalagokká lettek a felhők, amiket magával rántott leszállása közben.

– Vaerith! Mi történt, drágám? – szólított meg ...