Lunae, az istennő, minden más istenséghez hasonlóan bebocsátást nyert a Paradicsomba a korok hajnalán. Ott sétálhatott volna és alkothatott volna bármit, ami számára kedves. Ám Lunae egyik világra sem szállt le.
Úgy esett egyszer azonban, hogy miközben az istennő odafentről azt csodálta, mily érdekfeszítő és gyönyörű egy-egy világ egyre jobban beleszeretett a szép virágokba. Kíváncsi volt, melyik társa alkot egyszerre ily sűrű rengetegeket, amik egyszerre misztikusak s szívet melengetőek. Leszállott hát, hogy vigyen e virágokból magával a következő világokba is, de az erdőben egy alak megálljt parancsolt neki. Ferezérának hívták a zöldellő szakállú férfit, kit minden erdők istenének ...