Mágusköztársaság

2. Fejezet:

Az északi

John Marble üres tekintettel bandukolt végig a fogadó pultjától a legtávolabbi sarokban állt asztalhoz, amit magukévá tettek, mikor beléptek egy órával ezelőtt. Nehéznek érezte lábait, pedig a magas havat már felváltotta a latyak áztatta, néhol nyikorgó bükk padló, és mégis. Olyannyira nehezedett reá a közelmúlt vesztesége, hogy fárasztónak érezte sóhajtani is. Tompán hallotta maga körül a benti lármát és egészen a széke kihúzásakor vette csak észre, hogy sebesült keze ökölbe szorítva remegett.

Miután poharát lehelyezte a fába karcolt ábrára, lehuppant Korythtal szemben. A szürke elf mindaddig a magával szembefordított, levetett sisakját vizsgálgatva merengett, ...

A pálcaforgatók, vagy pálcások egy különleges rétegét képezik a mágiahasználóknak. Kivételes érzékük van a kifinomult szerkezetekhez és alkímiához. Kevesebb mágiájukat arra használják, hogy közepesen közeli távolságból képesek legyenek szembeszállni szinte bármivel. Kezük, gyorsan jár, s előszeretettel vetik be ritkaságba menő óraműves, illetve alkimista eszközeiket a csatában. Sokszor előfordul, hogy a pálcaforgatók összemosódnak a dárdabajnokokkal, tucatnyi hasonlóságuk révén, de főként ketyerékkel és meglepetést okozó funkciókkal ellátott pálcájuk miatt.

A Bölcsek tanítása szerint az Örök Világokat a Teremtők maradandónak alkották, hogy – amint azt a nevük is elárulja – vég nélkül lehessen bennük gyönyörködni. Nem pusztulnak el, Napjuk nem hunyhat ki, szomszédjaik szintén mind élők, – nem számít, fagy uralja-e vagy tűzhányók – s felszínük megannyi csodának ad otthont, mi csodák lehetnek jók, de ugyanakkor meglehetősen sötétek is. Ahb-Ínji, a huszonharmadik Örök Világ túlélői tudják ezt a legjobban…

Úgy tartják, a Terra, – ahol történetünk játszódik – a harmincharmadik Örök Világ, s mint ilyen, megszámlálhatatlan érdekes, iszonytató és elképesztő teremtményt hordoz a hátán… Avagy az alatt, a Mélységben és még a széles égboltján is. Egy szó, mint ...