A Bölcsek tanítása szerint az Örök Világokat a Teremtők maradandónak alkották, hogy – amint azt a nevük is elárulja – vég nélkül lehessen bennük gyönyörködni. Nem pusztulnak el, Napjuk nem hunyhat ki, szomszédjaik szintén mind élők, – nem számít, fagy uralja-e vagy tűzhányók – s felszínük megannyi csodának ad otthont, mi csodák lehetnek jók, de ugyanakkor meglehetősen sötétek is. Ahb-Ínji, a huszonharmadik Örök Világ túlélői tudják ezt a legjobban…

Úgy tartják, a Terra, – ahol történetünk játszódik – a harmincharmadik Örök Világ, s mint ilyen, megszámlálhatatlan érdekes, iszonytató és elképesztő teremtményt hordoz a hátán… Avagy az alatt, a Mélységben és még a széles égboltján is. Egy szó, mint száz, terebélyes egy planéta, ténylegesen belakva.

A sok-sok eónt megélt bolygó, habár ma nyugodalmasan fordul körbe nap, mint nap, azért tomboltak már rajta kataklizmák, illetve csaptak össze uralmáért hatalmas légiók, mind az öt koron át, miknek végét mindig egy nagy háborút követő béke zárta.

Túl a Negyedik Koron, melyet az „Ezer háború korának” titulálnak a kutatók és az Ötödik Koron is, ami pediglen a „Térhódítások kora” nevet viseli, történetünk a jelenben, azaz a Hatodik Korban veszi kezdetét. Egy korban, ami talán messze a legnyugodtabb. A Bölcsek leírása szerint ez az éra a Felfedezések Kora. Igaz, meg kell vallani, e magas tornyokban lakó, nemes és előkelő agg mesterek szerint minden év nyugodt, míg a hősök vigyázzák a földeket, és ha szó szerint nem szakad le a Végtelen Mennyek Országa…

A kedves olvasó, főhősünk utazásait végigkísérve nyerhet betekintést e széles és színes nagyvilágba, ami páratlan gyöngyként pihen az Üresség hűvös palástján. Mágiával és misztikumokkal behálózott gyöngyként, amelyen számtalan titán és isten igyekszik otthagyni a keze nyomát élő, illetve élettelen alkotásai által. Kincset érő gyöngyként, amit minden nép magának akar. Kérdés, hogy a versengők közül ki zárhatja legközelebb a markába?