8. rész:

Furcsa erő

– Banditák neveltek – folytatta a halom csont és holmi tetején állva Shendra. – Nem is sejtettem, hogy van ikertestvérem.

– Ikertestvér? Hát végül is egyformák volnánk… – vonta le a következtetést Aramil. – Nem igazán tudom, hogy mit kellene tenni ilyen helyzetben.

Xssaully is ilyesmin töprengett, de végül is kezet fogtak és mélyen belenéztek egymás szemébe. Ekkor azonban Rex jelent meg mellettük. Sebesen kilépett az árnyakból és egy mágikus lövedékkel lelökte Aramilt a kupacról. A meglepett fiú gyorsan reagált és kipördült az esésből, majd kettőt bucskázva talpára esett. Utoljára Razor érkezett a helyszínre, de nem volt elhanyagolható a belépője. Rátörve Rexre, szökellő támadása nyomán ki-energia szabadult fel csapódásából s szanaszét szórta a felhalmozott javakat is. Aramil fején érezte egy fás doboz koppanását. Apró rúnaírás gyűrűzte a cifrán faragott rácsot közepén. Aramil a porfellegben uralkodó kaotikus helyzetben körbe kapkodta tekintetét s sebtében elcsúsztatta a doboz rézpöckét, hogy kinyithassa. Meglepetésére odabenn egy szelíden lüktető, piros kristályspirál pihent. Felismerte a kincset Razor ódon tekercseiből, miket a mester az utazásuk közben mutatott neki.

Míg odafent Razor csatakiáltást hallatva újabb, az előzőnél is jóval erősebb szellemi kitörést idézett elő, Aramil kapott az alkalmon s visszazárva a dobozt úgy érezte itt az ideje kihátrálni a porból.

– Várj, testvérem! Merre vagy? – ordította a homályban Xssaully.

De Rex megragadta Xssaully karját, sugallván, ideje távozniuk s azzal a gonosz mester egyszeriben eltűntette kettejüket. A fiú nem akarta elhinni, hogy az ember, aki a családját ígérte neki, most elszakította megtalált testvérétől.

– Ezt meg mire véljem?! – vonta kérdőre sötét mesterét Xssaully. – Azt hittem, egy oldalon állunk! Az volt a testvérem, te semmirekellő!

– Nyugodj meg egy kicsit – válaszolta a feldúlt ifjúnak hűvösen Rex. – Fogsz még találkozni vele, ezt garantálom. De most ott volt az öreg.

– És?! – értetlenkedett a fiú. – Teszek rá! Nem érdekelnek mások!

– Pedig jobban tennéd, ha figyelnél. Az öreg maga a nagy harcmester, Razor. Egyetlen pillantásába is beleroppanhatsz – magyarázta, hogy miért kellett gyorsan eliszkolniuk. – Talán, ha legközelebb harcolsz Aramillal, már nem lesz ott.

– Harcolni? Nem igazán értelek… – kérdezte már nyugodtabban Xssaully.

Rex ekkor váratlanul mágiával felemelte és fojtogatni kezdte, majd a falhoz vágta tanítványát.

– Tudatom veled, hogy ki is a mestered! – Rex felemelte hangját és zöldes lángokat gyújtott a fiú körül – Ne feledd, kis tanítványom, hogy azt teszed, amit mondok! Én pedig kíváncsi vagyok, hogy a „megfelelő ikret” vettem-e magamhoz, megértetted?

Eközben a Fehérszarvas-hegységben felragyogott a templom egyik benső kútja s kiugrott belőle egy fémes deltoid alakzat. Fénysugár tört a nyomában s hirtelen meghajlott a tér. Aramil és Razor jelent meg a következő pillanatban a semmiből s az idős mester gondosan felhengerelte varázslatos tekercsét, mely minden bizonnyal ideszállította őket.

– Hát ilyenkor ennyire hasznos a Visszahívás Tekercse – jegyezte meg a harcmester. – Mutasd csak azt a kincset! – nyújtotta kezét a ritka matériáért.

Ifjú tanítványa kinyitva adta neki a talált tárgyat, de arcán látszott, hogy összezavarodott a történtek hatására.

– Sensei, te tudod a választ? – nézett az idős emberre értetlenül. – Láttad azt a fiút?

– Láttam, Aramil.

– Illúzió csapdájába estem? – vonta össze szemöldökét.

– Még nem tudom megmondani, hogy miféle jelenséggel állunk szemben, de nem szemfényvesztés volt. Biztosíthatlak, hogy a rituálé után a szemmel te is átlátsz majd a csalfaságokon. Úgy tán könnyebben rájössz ennek a kérdésnek a válaszára is…

Aramil bólintott egyet. – Értem. Akkor hát kezdjünk bele… – mondta s mintha fokozatosan kezdett volna ismét fellelkesülni.

A jaganesh rituálé idővel kezdetét vette. Homlokára mindenféle jeleket festettek, és elaltatták. A fekhelye körül gyertyák égtek és kinyitott tekercsek hevertek tele egészen speciális mantrák felírásával. Razor a feje fölé hajolt és két titokzatos varázshasználóval felhatalmazták a harmadik szemmel az ifjú nindzsát. A kristályideg az igézés hatására meghajlott, amint a homlokához ért s akár egy eleven növényi gyökérzet belebújt a fél-elf kobakjába. Fejbőre berepedt a ráírt pecsét vonalában s elváltozott. Az erek csak úgy dagadtak, lilán és kéken lüktettek, aztán egyetlen nagy hullám futott végig rajtuk s nyomában kisimult a bőr. Aramil homlokán a repedés eltekeredett, azután bezárulva eltűnt, mintha ott sem lett volna. A jelképek is felszívódtak a következő percekben.

A fiúhoz egy új szervre tett szert ezáltal, amely igen nagy természetfeletti hatalommal bírt, ám aznap már nem ébredt fel.

A következő reggelen Aramil és Razor a szerzetes templom udvarában sétálgatott. A mester eközben elmondta, hogy a szem mire lehet képes.

– Ez az úgy nevezett "Uralkodó" típusú jaganesh. Segítségével akármi irányíthatóvá válhat – ecsetelte az öreg. – Kezdetben a használója tökéletes irányítást nyer saját maga felett. E mellett persze elérhetőek vele hipnotikus hatások is, de a képességek feletti uralom teszi igazán erőssé.

– Tehát, ez a szem nem arra való, hogy meglássam vele a klánhoz vezető utat… – vonta le a következtetést Aramil.

– Nos, a szem talán segít feltárni többet a benned rejlő Shirokiból. Ha az megvan, biztosíthatlak, hogy hamarabb rájuk fogsz találni, mint bárki más – válaszolta Razor.

Megérkezvén a külső gyakorlótérre beléptek az egyik küzdőkörbe és a mester megkérdezte a fiút, hogy nem akarja-e kipróbálni új hatalmát. Aramil letekerte a bandázst a fejéről. Homlokán a bőr elcsavarodott s a frissen kinyíló szemmel egy új, tisztább látócsatorna nyílt meg előtte. A jaganesh mélykék íriszében csak úgy kavarogtak a barázdák. Ovális pupillájában elvesztek a tekintetek. Azzal nekikezdtek…

Razor bármilyen feladatot is adott neki, ő könnyedén kivitelezte. Az összes addigi nindzsa tan tökéletesen vált elérhetővé számára. Olyannyira belemelegedett a felgyorsult tanulásba, hogy már le sem zárta a szemét. A mestere nyugtalankodni kezdett és pihenőre intette a fiút.

– Aramil, jobban tennéd, ha vigyáznál a jaganeshsel. Nem kell elhasználni minden csepp erődet – ráncolta össze homlokát néhány nap múltán Razor. Többször is megjegyezte ezt az elmúlt időben, de be kellett vallania magának, igenis büszkén figyelte a gyarapodó hatalmú tanítványt, ámbár figyelmeztette a határait nem ismerő fiút: – A jaganesh a szellemedből nyeri a táplálékát. Ha használod, sokkal hamarabb elfáradsz. Fontosabb, hogy még nem jött létre tökéletes harmónia a kettő közt.

– Nem lesz gond Razor, addig kell hajtanunk, amíg ilyen tökéletesen jön létre minden - mondta elégedett arccal a fiú. Új erejével folyamatosan érezte magában a nyers-ki kavargását, akárcsak a múltkor, a fehérlő ki-gömb kibocsájtásánál. Nem hitte, hogy valaha is kiürülhet az energiája.

Pár nap után azonban a mester már nem tűrte Aramil túlzott függőségét, úgy hogy egyfajta tréninget lezáró, végső párbajt hirdetett. Gondolta, megmutatja tanítványának, hogy túlbecsüli erejét s bizony vannak még nála sokkal hatalmasabbak is. Ne, meg remélte ennek kapcsán, hogy benő a fiatal Shiroki feje lágya. – Azután az ifjú nindzsa visszatérhet a Rezgalixhoz – vélekedett az öreg magában.

– Ez egyfajta vizsga? – kérdezte Aramil. – Csak mert akkor a legjobb tudásomat vetem be.

– Nem is fogadnék el mást – mondta zöld felsőjét levetve a mester. – Kezdjük! Aramil Shiroki, ezennel leteheted a következő szintre a vizsgádat!

Aramil nagyon vágyott a győzelemre. Nem habozott támadni, de Razor előtt megtorpant és visszaszaltózott. Jól tette, ugyanis a mester meglendítette felé botját. Aramil még a levegőben ellőtt egy ki-gömböt. Razor hárítás gyanánt oldalra fejelte a lövedéket. Botjával támadta Aramilt, aki sebesen tért ki előle, de egy forgószéltámadást már nem tudott blokkolni. Razor még egy ki-gömböt is belelőtt Aramil képébe. A gömb körülbelül tízszer akkora volt, mint amekkorát a fiú produkálhatott volna. Erejétől hátrabucskázott a tanítvány, de vállán átbukfencezve ismét küzdőállásba helyezkedett. Tekintete furcsává lett egy pillanatra megrezzent az aurája, Razor ezt érezte. Aramil pupillái apró pontokká szűkültek s izzó sárgába fordult szemekkel indított visszatámadást. Felé lendült a hosszúbot, ám képes lett az elkapására.

Ahogy egymásnak feszült a két fél Aramilból látható energiahullámok kezdtek el kitörni. Haja a pulzálások alkalmával hosszúra nőtt és fehér színűvé vált. Időközben elsápadt bőrén sűrű fekete lángalakú minták jelentek meg.

Razor felvonta szemöldökeit a csodálattól. Megforgatta botját s félredobta Aramilt, de az eltorzult alakot elérő nindzsát csak a győzelem érdekelte. Nem adta fel a küzdelmet és egy addig nem látott manővert mutatott be. Ezt nem Razor tanította neki, de pár lépésben elérte a mestert és belenyomott egy ki-csapást a gyomrába. A sensei a csodálkozáson kívül nem produkált mást. Két ujjával megütötte Aramil gyomorszáját. Az ütésbe szinte az egész hely belerezonált, és a fiú kábultan rogyott össze, mintha kirántották volna alóla a talajt.

– Szép munka, kölyök… – mosolygott kelletlenül Razor, ámbár aggasztotta az elváltozás.

Mikor a fiú felébredt, a jaganesh szem zárva volt, mintha nem is lett volna ott. Teste visszanyerte régebbi külsejét, kivéve a haja. Teljesen szőke lett. Csuklóját, felkarját, derekát és bokáját fémes karikák ölelték körül szorosan. Mindegyiken volt egy-egy sötétkék gyöngy. Ezek lélekcsapoló bilincsek voltak, amik lezárták a szemet és a spirituális energiák nagy részét. Így nem lesz képes újra előidézni a jaganeshnek köszönhetett, torz testi állapotát.

Aramil belátta, hogy veszélyes, ha a nyers energiát, érzelmei hatására sötét irányba tereli s előtör belőle a kegyetlen fele…