4. rész:

A bot ereje

Hőseink még mindig a Trun-hegységben barangoltak, s egyszerű utazóként tűntetve fel magukat, gondok és bajok nélkül átértek a déli hegylábhoz. Éjjel haladtak a köves ösvényeken és másnap déltájt el is kezdték megvitatni miként is fogjanak bele a harmadik rész megszerzésébe.

– Tudod Aramil, nem teljesítesz rosszul, az elfek fürgesége és az emberek leleményessége van meg benned. Azonban észrevettem, hogy az erdőkerülők tanait nem alkalmazod olyan hatékonyan s inkább a fegyverforgatásra alapozod a harcmodorod, holott, több is rejlik a felszín alatt. Átvehetünk néhány tanítást és te az út közben tanulhatnál egy keveset, nos? - hozakodott elő evvel Razor.

Aramil széles mosollyal, lelkesen ...

Kőzet az Ürességből

Hajnalodott még, amikor az egyedi, égzengető durranást követően valami egyre csak közeledni hallatszott. Rögtön kipattant a szemem s a paplanomat félredobva kiugrottam Yóra, a kedvesem mellől. Füleltem egy kicsit, hogy tudjam, melyik ablakhoz siessek. A keletihez rohantam, Yóra ekkor már ült az ágyon és aggódó pillantásokkal követett.

Szerencsére magasra, majd' a mennyezetig ért az ablakunk, így végig kísérhettem az aláereszkedő, égi jövevényt egészen, amíg el nem veszett a horizonton, a magas dombok mögött. Izzott az alja, akár egy magmás meteor bensője, körülötte fátyolos szalagokká lettek a felhők, amiket magával rántott leszállása közben.

– Vaerith! Mi történt, drágám? – szólított meg ...