„Az utánzó fantom” névvel is illetik, hiszen enyhe, sárgás derengés veszi körül kígyózó, csontos testét és sima, sárga-opál fejét. Habár nincsenek látható érzékszervei képes látni, hallani, szagolni, tapintani. Ízlelésre nincs szüksége, mivel száj nélkül nem szorul anyagi táplálékra. Más teremtmények spirituális erejéből tartja fenn magát, mikor magába szívja azt, igaz, e folyamat a fején keresztül megy végbe. Mivel természetes formájában igen gyönge, képes felvenni fenevad, mágikus bestia és természetnép alakját, amivel szert tesz a „mintalény” kifejlett példányának valamennyi veleszületett adottságára. Arca azonban továbbra is változatlanul sima, sárga-opál marad, így könnyű megkülönböztetni. Ahhoz, hogy ...

Hajdan, egy másik korban, a vihar elfek büszke és erős királyságokat emeltek a felhők felett. Tudásuk széleskörű volt s mindig igyekeztek fejleszteni rajta, csak úgy, mint a hadviselésükön.

Imádták a szabadságot s a legtöbben a velük született repülő tudományt arra is használták, hogy messzire szálljanak és új földeket lássanak. Kalandoraik igen bő tárházból választhattak maguknak foglalkozást, tanodáik egyre tovább tágították az érdeklődők fejét, különösen sok osztályt indítva, melyek különféle vándorutak végigjárására törekedtek. Az egyik ilyen volt a viharugrók osztálya, kasztja. Egészen közkedvelt volt a déli vihar elf királyságban, Aarnauth felhők feletti „földjein”.

Habár a vihar elfek ma már nem ...

A pálcaforgatók, vagy pálcások egy különleges rétegét képezik a mágiahasználóknak. Kivételes érzékük van a kifinomult szerkezetekhez és alkímiához. Kevesebb mágiájukat arra használják, hogy közepesen közeli távolságból képesek legyenek szembeszállni szinte bármivel. Kezük, gyorsan jár, s előszeretettel vetik be ritkaságba menő óraműves, illetve alkimista eszközeiket a csatában. Sokszor előfordul, hogy a pálcaforgatók összemosódnak a dárdabajnokokkal, tucatnyi hasonlóságuk révén, de főként ketyerékkel és meglepetést okozó funkciókkal ellátott pálcájuk miatt.